Tereplovaglás

Lili ma délután terepen lovagolt. 

Na jó, ült a lovon, amíg az sétált a terepen. Én meg vezettem, és próbáltam megakadályozni, hogy megálljon uzsonnázni a mezőn. És persze vittem Dávidot,  karikás kendőben a csípőmön, néha őt is vezettem. Meg kell mondjam, a lovat könyebb volt vezetni, Dáviddal ellentétben csöndesen beletörődött, ha más útirányt szabtam, mint amit ő szeretett volna. És még egy hátizsák is volt nálam, csak úgy, mert esélyem nem lett volna bármit is kivenni belőle, arra már nem maradt kezem. Eredetileg kb 1 órás körút lett volna, nekünk azért kicsit tovább tartott, mert Dávidot ki-bepakolgattam a kendőbe (az elején szépen beigazított kendő fél óra múlva már csak nagyjából tartotta a fenekét, de mivel a lovat is fogni kellett, nem sok kezem maradt a kendő igazgatásra, így holnapra tuti az izomláz a karomban), meg egyszer rossz irányba mentünk, és az erdei zsákutca végén fordulhattunk meg. Mivel a ló akart arra menni, ezért később már nem nagyon bíztam benne, pedig az utolsó 20 percben erősen aggódtam, hogy hogy is találunk vissza a farmra (egészen pontosan halvány gőzöm se volt, hogy hol vagyunk). Végül azért a lovacskával közösen megtaláltuk a hazautat, de eléggé megkönnyebbültem, amikor megláttam a kocsinkat. 

Még nem tudom, hogy jövő héten hogyan megyünk, de megyünk, mert Lili nagyon élvezte, és nagyon jól bírta ezt a hosszú lovaglást. És majd legközelebb megpróbálok fotót is csinálni :)

Dávid 20 hónapos

Az volt a tervem, hogy hosszú-hosszú bejegyzést írok, és felsorolom azt a rengeteg szót, amit Dávid mostanra megtanult. Még írtam is egy cetlire a szavakat, hogy miket tud már, de egyrészt elhagytam a fecnimet, másrészt már annyit késtem a hófordulóhoz képest, hogy azóta 5x annyi szónál tart :)

Naponta tanul meg új szavakat, hihetetlen ütemben szedi fel őket. Ráadásul már nem csak magyarul, hanem svájci németül is, Lilitől. A luege (nézni) az egyik kedvence, vagy 1000x elmondta már, ha úttesten megyünk át. Lili a Pandalinoban tanulta, hogy hogyan is kell átmenni az úton: Warte, luege, lose, laufe, azaz várni, nézni, hallgatózni, menni. Ebből jegyezte meg Dávid a luege-t, így nála a szabály így szól: luege, luege, luege, nem auto, menni. (Nem is baj, ha szedi fel a svájci szavakat, mert március közepétől indul a beszoktatása a Pandalinoba, heti 2x fog járni, ha minden jól megy.)

Egyébként már nem csak 1-1 szót mond, hanem 2, néha 3 szavas mondatokat, és már szépen ragozza is az igéket. Kedvenc három szavas mondata: Nem szabad Lili :)

Néhány szó, csak a példa kedvéért: eszem, iszom, szalvéta, husi, tészta, pizza, kérek, köszi, bocsi (és tudja is, mikor kell mondani :) ), szalvéta, segíts, megyek, gyere, stb.

Az alvása még mindig vacak, nem tudom, mit lehetne vele kezdeni, hogy végre ne ébredjen fel 2 óránként éjszaka, mert már eléggé fáradt vagyok. Az, hogy mennyiszer ébred, nem függ attól, hogy mikor fekszik le, mennyit aludt napközben, mennyire volt fárasztó napja, mennyit, mit evett, tán még a holdfázisok se befolyásolják, bár ez utóbbi nem biztos...

Február közepe táján már elég jól álltunk a szopiról való leszokásban, lényegében csak az el- és visszaaltatáshoz kellett, sőt, néha már az is előfordult, hogy a napközbeni alvásánál sikerült elbliccelnem. Aztán beteg lett (köhögős-lázas), nyűgös volt, semmi nem volt jó, és kb egész nap szopiért nyúzott - én meg amúgy se vagyok híres a kemény szívemről, hát még, ha beteg is, szóval többnyire megkapta, amit akart. A gond ott kezdődött, hogy miután meggyógyult, se akart visszaállni az eredeti ütemre, és ha látott, rögtön szopizni akart. Ha nem látott, akkor teljesen jól elvolt, bár (mivel épp szüleimnél voltunk) egyszer megpróbálkozott anyukámmal is, hátha tőle is lehetne szerezni egy kis tejcsit :) Bár az nem is lenne neki fontos, szerintem csak érzelmi okokból kell még neki, tápláléknak már nem fontos, az csak úgy hozzá jár :) Mindent eszik, csak találjam el, hogy pont aznap, pont abban az időpontban mit szeretne :) Mert ha szombaton húst hússal akart enni, akkor vasárnap már felesleges azzal próbálkozni. De lehet, hogy mégis azt kér, de akkor hétfőn rá se néz a husira, és utána egy hétig minden vacsoránál megeszi előlem a műzlis joghurtomat :) Abban viszont Petire (és Lilire) hasonlít, hogy sajtot bármikor, és bármennyit képes enni.

Most, hogy jobb idő van, végre lehet kinn motorozni. Már ügyesen felszáll rá, kitartóan hajtja magát, egyedül a leszállás nem megy még, abban segíteni kell még. Tegnap kipróbálta egy barátunk kislányának a futóbicaját (egészen kicsi és könnyű, 2 éves kortól írják), és egész ügyesen ment vele, hamar rájött, hogy ez más, mint a motor, ezt tartani kell. Továbbra is járunk a cirkusz tornára, szereti, élvezi, és egyre ügyesebb. Egész sokat tud már gyalogolni, bár azért még többnyire viszem magammal a babakocsit, ha elfáradna, vagy ha haladni is akarok, mert annyi, de annyi érdekes dolog van mindenhol az úton.

Kedvenc játékok: formabedobó, duplo, vonat, autó, lufik, és újra felfedezte magának a zenélő asztalkát, amin állandóan az ABC-s dalocskát akarja hallgatni. Még mindig szeret zenét hallgatni, néha még táncol is rá :)

Már korábban is írtam, hogy elég nagy akarata van, ez nem csökkent, sőőőőt. Néha nem egyszerű vele dűlőre jutni, hiába próbálom terelni, mást ajánlani, ha egyszer valamit a fejébe vett, akkor ahhoz ragaszkodik. Azt hiszem, lesz még dolgom vele, mire megtanul kompromisszumokat kötni :)

19 hónapos lett Dávid

A legnagyobb fejlődés a beszédében történt az elmúlt hónapban. Napi szinten tanul meg új szavakat, olyan nehezeket is kimond érthetően, mint a borz. Sok másik szó mellett megy már a mó(kus), láb, hab (a kádban és a kakó tetején is van, mondja is mind a két esetben), kakó (kakaó), pis(i), kaka (olyan kemény-hörgős svájci német k-val az elején, nem tudom, honnan szedte :D), piros, zöld, kék, kupak.

Elkezdtünk járni cirkusz tornára, már kétszer voltunk, nagyon élvezte minden alkalommal. Ugyan ő a legkisebb, sok feladathoz még túl kicsi, de a legtöbb dolgot már meg tudja csinálni, legalább részben. Az egyensúlyozós-felmászós feladatoknál meg még én is csodálkozom, hogy mennyire ügyesen megoldja, olyan helyekre fel tud mászni, amit nem is gondoltam volna, és elég jól tud koncentrálni a feladatoknál. Figyelnem kell rá, nehogy egyszer a csillárról kelljen leszednem :)

Mondjuk a mászást a játszóházban is gyakorolja, a legtöbb helyre már egyedül fel tud menni, én csak kíséretnek kellek, meg hogy a csúzdán együtt csússzunk le.

Alvásban nincs változás (de szeretném már azt írni, hogy jobban alszik), ugyanúgy ébred többször éjszaka, bár talán már kevesebbszer sírva, de persze a szopit nem lehet kihagyni, arra még nagyon szüksége van. Nappal sokszor már elmarad, ha épp úgy jön ki a lépés, hogy pl autóban, babakocsiban elalszik, bár, ha nem jól ébred, akkor kéri alvás után. 

Mostanában még az is nehezíti az alvást, hogy sokszor bedugul éjszakára az orra, nem egyszer aludtunk feldarabolt hagyma mellett, volt, hogy segített, volt, hogy nem. Már annyiszor kentem Baby Luuffal a mellkasát, hátát, hogy már ő mutatja, hogy hol kell kenni, ha nem kap levegőt az orrán.

Van már 14 foga, a felső szemfogak bújtak ki pár hete, 82 centi, és ruhástul-pelenkástul 10 kiló.

Olvasni, könyveket nézegetni továbbra is nagyon szeret, most már a Boribon könyveket rendesen olvasom, nem csak a képeket nézzük, sőt egészen kicsit rövidítve már Bogyó és Babóca történeteit is elolvassuk. A kedvenc viszont A telhetetlen hernyócska, olyan még nem volt, hogy megunta volna, általában én mondom, hogy most már keressünk valami más könyvet. A böngészőkben pedig keresgélőset játszunk, én mondom, ő meg keresi az adott dolgot.

Egyik kedvenc játék már régóta a dupló, már egész nagy tornyokat épít, és közli, hogy ez bim-bam (ha harangoznak, akkor az a bim-bam, amihez mutattam a bim-bam tornyot, így aztán minden torony bim-bam lett). A karácsonyra kapott duplóval kompatibilis golyópályát is szereti, általában miközben építem, már próbálja gurítani a golyókat (Lilivel együtt, mert ő is imádja). És persze a kisautók, azokból soha nem elég :) Valamint bármi, amivel Lili játszik, azonnal őt is érdekli, nem kevés energiám megy el arra, hogy Lilinek biztosítsak egy kis Dávid-mentes játékot :)

Szombatonként Lilinek úszás órája van, általában megyünk együtt, és családi pancsikolást csapunk - Dávid nagy örömére. Imádja a vizet, azt se bánja, ha az arca, feje vizes lesz, kicsit megtörölgeti, aztán ugrik megint be a medencébe. Szerencsére egyedül még nem próbálta, mindig fogja a kezem, de hihetetlen, mennyire bátran csobban.

Dávid másfél éves

Pont karácsonykor töltötte be Dávid a másfeledik életévét, de mivel a "szokásos" karácsonyi betegségsorozat volt épp nálunk, ezért csak most jutottam ide.

Dávid alvásáról nem fogok sokat írni, mert jót nem tudok róla. Még mindig sokszor ébred éjszaka, sokszor annyira rémülten, mintha legalábbis horrorfilmeket nézetnék vele. Amúgy Bogyó és Babóca vagy Gyerekdalok az esti program, esetleg Vizipók, ha Lili nagyon tiltakozik a "kisgyerekes" programok ellen. Fura amúgy, hogy Lili ennyi idősen még nem nézett tv-t, de Dávidot nem tudom már távol tartani, ha már Lili nézi.

Mozgásban nagyon ügyes, mindent, amit lát a nővérétől, megpróbálja ő is, legyen az trambulinon ugrálás vagy rajzolás. Az 5-ös formabedobót már gond nélkül csinálja, a 18-asnál még a kocka forgatásában kell segíteni, mert különben soha nem nézi meg mind a hat oldalt :) Mivel látta, hogy Lili lovagol a hátamon, ezért persze neki is fel kell másznia, és újabban már fel is áll rajtam. Fel is fogom hívni a Marotte-t, hogy van-e hely a cikrusz tornán. 

Néha már egész jól eljátszik magában, és van, amikor Lilivel együtt is, bár ez utóbbinak sokszor sírás a vége, mert valamin összevesznek. Nagyon szereti, ha könyveket nézegetünk, naponta 100x hoz valamilyen könyvet, hogy olvassunk. Persze a legtöbbször még nem a szöveget olvasom, csak a képek alapján elmesélem a történetet, de szerintem elég kitartóan hallgatja a mesét.

A beszéde is rohamosan fejlődik, szinte naponta tanul meg  új szavakat, mindent megpróbál elmagyarázni, bár nem mindig értem meg, mit is akar. Próbálom jegyezni, hogy miket tud már, de persze felírni sosincs alkalom. Most már a mama és a papa mellett Nanit is tudja mondani, sőt, néha a Pampam is sikerül. Szól, ha éhes, szomjas, bár a kettő elég hasonló egymáshoz: esz és isz. Lili nevét nagyon szépen mondja, már nincs benne hiba, szépen kiejti az l betűt. Pár napja felfedezte a lila színt, akkor egész nap azt ismételgette. A saját nevét már nem csak Dá-ként monda, hanem kb Dábi néven emlegeti magát, kicsit, mintha náthásan mondaná :) Mivel mostanában sokat játszunk golyókkal (karácsonyra többek között golyópályát kapott) ezért szintén új szó a gu(rul).

Hihetetlenül akaratos, ha valami nem úgy történik, ahogy ő elképzelte, akkor világvége van, mérges lesz, sír, volt olyan is, hogy elvonult durcáskodni. Határozott elképzelése van arról is, hogy mit akar felvenni, sokszor ő választja ki a bodyt, de volt, hogy inget akart felvenni, mert épp ahoz volt kedve. 

Dávid és a mandarin

Dávid imádja a mandarint. Eddig, ha szeretett volna enni, akkor mutogatott rá, hogy abból adjak neki. Ma új szintre érkeztünk: fogta a fellépőjét, odavitte a mandarinokhoz, felállt, kiválasztott egyet, majd elvitte az asztalhoz, meghámozta és cikkekre szedte. Most épp azt eszik Lilivel.
Úgy gondoltam, pár hét, és Dávid főzhetné az ebédet... :)

Dávid 17 hónapos

Nem sok minden történt az elmúlt hónapban, nem lesz hosszú a bejegyzés. 

Dávid alvása még mindig rettenetes, bár talán volt 2 olyan éjszaka, amikor csak 2x ébresztett fel (és már kezdtem reménykedni), de aztán visszaállt a sok kelésre.

Egyre több szót tud, próbál kimondani, ha nem tudja, akkor próbálja megmutatni, és közben a saját kis nyelvén magyaráz hozzá. Két napja már magát is megnevezte (vagy oroszul is elkezdett beszélni): Dá, bár közben mutatott is magára, így valószínűleg nem kezdte el az oroszt is tanulni :). Már tud vizet kérni, hívni, ha valamiért kellek (gye), a nemet pedig tökéletesen mondja :) Végre nem mindenki mama, most már van külön papa is (eddig is tudta ezt a szót, csak nem használta).

Lilivel egyre jobban eljátszanak, persze ezek nem túl hosszú játékok, és legtöbbször azzal ér véget, hogy összevesznek valamin, mert Dávidnak pont az kell, ami Lilinél van, akármi is az. Mindent megpróbál Lili után csinálni, de ha Lili irányítani akarja, akkor azonnal felháborodik. Úgy általában az irányítást nehezen viseli, szeretné mindig maga eldönteni, hogy mi legyen, és nagyon mérges tud lenni, ha nem úgy történik, ahogy elképzelte.

Borzasztóan bújós, imád az ölemben lenni, vagy csak úgy odabújni. Ha lefekszem a földre, azonnal rámmászik, ül, hasal, kúszik rajtam, meg próbál megcsikizni, és úgy, ahogy én csináltam neki sokszor, belefúj a hasamba, amin mind a ketten nagyokat kacagunk.

Ha beüti magát, akkor sokszor nem azt mutatja, hogy hol fáj, hova adjak puszit (bár szokta ezt is), hanem inkább a "bűnös" tárgyat, amibe megütötte magát. Ha Lili csinál valamit, ami szerinte nem helyénvaló, akkor azt is elmeséli, és hozzá mutogat Lilire, meg az eredményre :)

Mostanában sokat hallgatunk zenét, amire Lilivel együtt táncolnak, néha az asztal tetején is, bár erről igyekszem lebeszélni őket.

Dávid 16 hónapos

Az utóbbi hónapokban egyszerűen nem volt időm, energiám blogot írni. Már magamban fel is adtam, hogy én nem fogok már ilyennel időt tölteni, de végül csak meggyőztem magam, hogy mégiscsak kéne. Ha majd a gyerekeim kérdezik, hogy milyenek voltak kicsinek, úgy, mint én most az én anyukámat, akkor majd meg tudom pontosan mondani, hogy bizony gyerekek, ti is pont olyan rosszcsontok voltatok, mint most a ti gyerekeitek :DDD 

Szóval Dávid hirtelen 16 hónapos lett, valamiben már igazi nagyfiú, de ha az alvásról vagy a szopiról van szó, akkor inkább csecsemő továbbra is. Éjjelente elég vacakul alszik, ha már csak 2-3x kel fel mondjuk éjfél és 7 között, akkor jó éjszakánk volt. Sajnos ebben pont olyan, mint Lili, felébred, azt se tudja, hol van, és képtelenség megnyugtatni simogatással, beszéddel, bújással, csak a szopi jó. Mostanában átszokott a napi 1x-i alvásra, van, hogy már 11-kor elalszik, de van, hogy sikerül ebéd utánig kibírnia, igaz, akkor délre már kész vagyunk az ebéddel.

A napközbeni szopik számát próbálom redukálni, hol jobban megy, hol kevésbé, de még mindig vagy 5x akar szopizni reggeltől estig.

Az evése teljesen változó, ha valami nagyon ízik neki, abból sokat eszik (magához képest), ha épp nincs olyan kedve, akkor meg nem kér abból se, amit előző nap szívesen evett.

Nagyon szeretne már kommunikálni, legtöbbször még halandzsa nyelven magyaráz, mutogat hozzá, látszik, hogy valamit nagyon el akar mondani. Egyre több szót is tud már, legújabban a cicát rendesen ki is mondja, nem csak az elejét. Próbálja mondani ha enni szeretne (esz), ha inni kér (isz), az autóhoz brummog, a kutya a vauvau, a kígyóhoz pedig sziszeg. Szeret hintázni, ezt is próbálja mondani nekem. Pont tegnap mondta ki először hogy Lili :) Egyébként a mama szót eléggé univerzálisan használja: jelent engem, aztán bárki mást, akit hív, hogy jöjjön vele játszani, ezenkívül még gyere, játsz velem, segíts nekem. 

A könyveket továbbra is nagyon szereti, ezenkívül az autókat, a duplót, mindenfélét pakolni, rajzolni, sőt, múltkor már a festést is kipróbáltuk. Ja, és porszívózni is szeret :) meg úgy általában szívesen segít mindenben, legyen az kerti munka, mosás vagy pakolás.

A legutóbbi bejegyzés óta mozgásban is sokat fejlódött, már szaladva közlekedik mindenhová, elég sokat bír gyalogolni, mindenhova felmászik, általában le is tud mászni, kismotorral is tud közlekedni, és az új sláger a 3 kerekű roller.